A Muhlenbergia nemzetség különleges megjelenésű díszfüvei elsősorban lebegő hatású, rózsaszínes vagy lilás bugavirágzatukról ismertek. A nyár végén és ősszel kibontakozó virágfelhők könnyed, természetes hangulatot teremtenek a kertben, miközben kiválóan társíthatók évelőkkel és más díszfüvekkel. Napos fekvésben fejlődnek a legszebben, és jó szárazságtűrésük miatt a modern, víztakarékos kertek értékes növényei.
A Muhlenbergia nemzetség Észak-Amerika, Mexikó, Közép-Amerika és Dél-Amerika melegebb területein őshonos díszfüveket foglalja magában. Természetes élőhelyükön homokos prériken, nyílt erdők szegélyén, kavicsos lejtőkön és tengerparti dűnéken fordulnak elő, ahol kiválóan alkalmazkodtak a száraz, napos környezethez és a jó vízáteresztő talajokhoz.
A Muhlenbergia fajok sűrű, bokros növekedésű, nem tarackoló évelő díszfüvek. Leveleik keskenyek és finom szerkezetűek, amelyek már önmagukban is elegáns megjelenést biztosítanak. Igazi díszítőértéküket azonban a nyár végén és ősszel megjelenő légies bugavirágzatok adják. A hajszálvékony virágszárakon fejlődő apró kalászkák rózsaszín, lilás vagy ezüstös fátyolként lebegnek a lomb fölött. A reggeli és esti napsütésben különösen látványosak, ezért a Muhlenbergia fajok a természetes hatású kertek egyik legkülönlegesebb díszfüvei közé tartoznak.
A kertészetben legismertebb faj a Muhlenbergia capillaris, amely ősszel megjelenő rózsaszín virágfelhőjével vált világszerte népszerűvé. A különböző fajták elsősorban virágzatuk színárnyalatában, méretükben és habitusukban térnek el egymástól, de közös jellemzőjük a finom megjelenés és a hosszú ideig díszítő virágzat.
A Muhlenbergia fajok teljes napsütésben fejlődnek a legszebben. A jó vízáteresztő talaj alapvető fontosságú számukra, mert a téli pangó vizet rosszul viselik. Megfelelő begyökeresedés után kiváló szárazságtűrők, ezért egyre nagyobb szerepet kapnak a klímaváltozáshoz alkalmazkodó kertek növényválasztékában.
Kiválóan társíthatók kasvirágokkal, ligeti zsályákkal, díszgyertyával, verbénákkal, cickafarkokkal és más prérikerti évelőkkel. Légies habitusuk finom átmenetet képez a nagyobb levelű vagy erőteljes virágzatú növények között, miközben mozgást és könnyedséget visznek az ágyásokba. Virágzataik ősszel és télen is sokáig dekoratívak maradnak, ezért a vegetációs időszakon túl is értékes díszei a kertnek.
