Pennisetum-tollborzfű

A Pennisetum nemzetség Afrika, Ázsia és Ausztrália melegebb területeiről származik, ahol számos faj alkalmazkodott a napos, száraz élőhelyekhez. A kertészetben elsősorban a télálló fajok és fajták terjedtek el, amelyek hosszú életű, könnyen nevelhető díszfüvek.

A tollborzfüvek legnagyobb díszítőértékét sűrű, ívesen lehajló lombjuk és puha, hengeres kalászaik adják. A kalászok nyár végétől jelennek meg, majd ősszel és télen is hosszú ideig a növényen maradnak, így a kert a nyugalmi időszakban is látványos marad. A lomb ősszel gyakran aranysárga vagy bronzos árnyalatokra színeződik, ami tovább növeli díszítőértéküket.

A legismertebb fajok és fajták közé tartozik a Pennisetum alopecuroides, amely számos kiváló kerti változatban érhető el, például a 'Little Bunny', 'Hameln', 'Little Honey', 'Red Head' vagy 'Cassian' fajták. A különböző méretű változatoknak köszönhetően a tollborzfüvek a legkisebb előkertektől a nagyobb parkokig szinte minden kertben helyet kaphatnak.

A tollborzfüvek napos fekvésben fejlődnek a legszebben. Jó vízáteresztő talajt kedvelnek, és megfelelő begyökeresedés után jól viselik a nyári meleget, valamint az átmeneti száraz időszakokat. A pangó vizet azonban rosszul tűrik, ezért ültetésüknél fontos a megfelelő vízelvezetés.

A száraz lombot és virágzatot érdemes egész télen a növényen hagyni, mert nemcsak dekoratívak maradnak, hanem a tövet is védik a téli hidegtől. A visszavágásra tavasszal, az új hajtások megjelenése előtt kerüljön sor.

A Pennisetum fajták kiválóan társíthatók kasvirágokkal, ligeti zsályákkal, cickafarkakkal, verbénákkal, kokárdavirágokkal, díszcsorbákkal és más szárazságtűrő évelőkkel. Modern kertekben, prérikertekben, természetes hatású ültetésekben, kavicskertekben és dézsákban egyaránt látványosak. Finom mozgásuk, légies habitusuk és hosszú díszítőértékük miatt a legkedveltebb díszfüvek közé tartoznak.