Szárazságtűrő növények

A szárazságtűrő növények természetes élőhelyükön sztyeppéken, prériken, mediterrán vidékeken és hegyvidéki gyepeken fordulnak elő, olyan környezetben, ahol a csapadék időszakosan korlátozott, a napsütés intenzív, a talaj pedig sokszor sovány és jó vízáteresztő. Ezekhez az körülményekhez alkalmazkodva fejlesztették ki azokat a tulajdonságokat, amelyek a kertben is megbízható teljesítményt biztosítanak.

A szárazságtűrés azonban nem jelenti azt, hogy ezek a növények soha nem igényelnek vizet. Az ültetés utáni első egy-két évben a rendszeres öntözés elengedhetetlen, hogy a gyökérzet kellő mélységbe hatolhasson. Begyökeresedés után viszont sok faj már öntözés nélkül is átvészeli a hosszabb száraz időszakokat, ez az egyik legfontosabb előnyük a többi növénnyel szemben.

A kategóriában évelők, cserjék és díszfüvek egyaránt megtalálhatók. Az évelők közül különösen megbízható választás a cickafark, a kasvirág, a zsálya, a kokárdavirág, a menyecskeszem és a napfényvirág, ezek napos, szellős helyeken akár egész nyáron át virágoznak. A cserjék közül a kékszakáll és a sudárzsálya kiemelkedő: késő nyáron virágoznak, vonzák a beporzókat, és sovány talajon is évről évre visszatérnek. A díszfüvek, köztük a stipa fajok és a pampafüvek, légies, dekoratív megjelenésükkel mediterrán és prérikert hangulatot teremtenek.

A legtöbb szárazságtűrő faj jó vízáteresztő, laza szerkezetű talajt igényel. A pangó víz számukra sokkal nagyobb veszélyt jelent, mint a szárazság. Nehéz, agyagos talajon még rendszeres öntözés mellett sem fejlődnek megfelelően. Ültetéskor ezért nem szükséges komposzttal gazdagítani a talajt, sőt, tápanyagdús közegben sok faj lazán, kevésbé kompaktan nő.

Ha beporzóbarát kertben gondolkozol, érdemes megnézni a Beporzóbarát növények kategóriánkat is, a szárazságtűrő fajok jelentős része egyben kiváló nektárforrás is a méhek és lepkék számára.