Az Artemisia, vagyis üröm nemzetség az északi félteke szárazabb, napos területeiről származik, Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában egyaránt megtalálható. Természetes élőhelyén gyakran sovány, köves, jó vízáteresztő talajokon él, ami jól mutatja, hogy a kertben is inkább a napos, szárazabb körülményeket kedveli.
A nemzetség fajai és fajtái elsősorban lombjukkal díszítenek. Az ezüstös, szürkés árnyalatú levelek különleges fényt adnak az ágyásnak, és jól kiemelik a zöld vagy virágzó növényeket. A levelek lehetnek finoman szeldeltek, molyhos felületűek vagy tömörebb szerkezetűek, de a világos tónus szinte minden fajtánál megjelenik.
Az Artemisia növények megjelenése természetes, kissé vad hatású, ezért jól illenek lazább, természetközeli vagy mediterrán jellegű ültetésekbe. Virágzásuk általában nem feltűnő, a növények díszértéke egyértelműen a lombban rejlik.
Az Artemisia fajok termesztésének kulcsa a megfelelő talaj és fekvés. Napos helyet igényelnek, ahol kompaktabb növekedést és szebb lombszínt adnak. Félárnyékban megnyúlhatnak és veszítenek a karakterükből.
A talaj legyen jó vízáteresztő, akár kifejezetten sovány is. A túl nedves, kötött talaj a leggyakoribb oka annak, ha a növény nem marad meg. Vízigényük alacsony, kifejezetten jól viselik a szárazabb időszakokat.
Tavasszal visszavágással sűrűbb, rendezettebb növekedés érhető el. Egyes fajták idővel felkopaszodhatnak, ilyenkor érdemes megújítani őket vagy visszavágni.
Tapasztalat, hogy meleg, napos helyen lesznek igazán szépek, ahol az ezüstös lomb kiemelkedik a környezetből. Inkább olyan növények, amelyekkel struktúrát és kontrasztot lehet adni az ágyásnak.
Érdekesség, hogy az Artemisia nemzetségbe tartozik több ismert gyógynövény is, például a tárkony, ami a konyhában is használatos, illetve más fajok a népi gyógyászatban is szerepet kaptak.
