A Digitalis, vagyis a gyűszűvirág a romantikus hangulatú évelőágyások egyik legismertebb növénye. Magas virágszárain sorban nyíló, csöves virágai elegáns, vertikális hangsúlyt adnak a kertnek. Különösen jól mutat természetes hatású ültetésekben, félárnyékos kertrészekben és vidéki hangulatú kertekben.
A Digitalis nemzetség az útifűfélék családjába (Plantaginaceae) tartozik, és főként Európában, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában honos. A legismertebb faj a Digitalis purpurea, amely erdei tisztásokon, réteken és hegyvidéki területeken fordul elő.
A gyűszűvirágok egyik legjellegzetesebb tulajdonsága a magas virágszár, amelyen a csöves virágok hosszú füzérben helyezkednek el. A virágok gyakran pöttyözött belsejűek, ami különleges megjelenést ad a növénynek. A színek a rózsaszíntől és bíborvöröstől a fehéren át a sárgás árnyalatokig terjedhetnek.
Sok Digitalis faj kétnyári növényként viselkedik, vagyis az első évben levélrózsát fejleszt, majd a második évben virágzik. Egyes fajták rövid életű évelőként is fennmaradhatnak, és gyakran magról is könnyen elszórják magukat a kertben.
A gyűszűvirág különösen jól illik természetes hatású kertekbe, erdei hangulatú ültetésekbe vagy romantikus évelőágyásokba. Magas termete miatt gyakran az ágyások hátterében vagy cserjék előterében kap helyet.
Félárnyékos fekvésben fejlődik a legszebben, de jó vízellátású talajban napos helyen is nevelhető. Humuszban gazdag, jó vízáteresztő talajt kedvel. Virágai számos méhet és más beporzó rovart vonzanak.
Fontos tudni, hogy a Digitalis minden része mérgező, ezért ültetéskor és metszéskor érdemes körültekintően kezelni.
