A Filipendula nemzetség Európa és Ázsia mérsékelt égövi területeiről származó évelő növényeket foglal magába. Természetes élőhelyükön nedves réteken, patakpartokon és ligetes területeken fordulnak elő, ami jól mutatja vízigényesebb jellegüket. Finoman szeldelt lombjuk és könnyed, habszerű virágzatuk miatt a kertben lágy, természetes hatást adnak.
Érdekesség, hogy a Filipendula ulmaria, a réti legyezőfű egyik faja, hagyományosan gyógynövényként is ismert, és egyes vegyületei az aszpirin történetéhez is kapcsolódnak.
A Filipendula fajok félárnyékos vagy napos fekvést kedvelnek, de a talajnedvesség számukra meghatározóbb, mint a fényviszonyok. Üde, humuszban gazdag, jó víztartó képességű talajban fejlődnek a legszebben, és a kiszáradást nem viselik jól. Tartósan száraz helyre nem ajánlottak.
Felhasználásuk elsősorban természetközeli kertekben, vízparti ültetésekben vagy nedvesebb évelőágyásokban jellemző. Gyakorlati tapasztalat, hogy megfelelő vízellátás mellett gyorsan fejlődnek, és látványos, nagyobb tömeget képeznek, különösen virágzás idején.
