Az Iberis nemzetség, magyar nevén tatárvirág, alacsony növekedésű, gazdagon virágzó évelő és félcserje jellegű növényeket foglal magába. Főként Dél-Európa és a mediterrán térség sziklás, napos területeiről származik, ahol jól alkalmazkodott a szárazabb, jó vízáteresztő talajokhoz. Tömött, párnás habitusa és bőséges tavaszi virágzása miatt a kertek egyik klasszikus szegélynövénye.
Érdekessége, hogy virágzása idején szinte teljesen eltakarja a lombját, így egységes, fehér virágszőnyeget képez, ami különösen látványos sziklakerti vagy támfalas ültetésekben.
Az Iberis fajok napos fekvést igényelnek, ahol a legszebben fejlődnek és a leggazdagabban virágoznak. Talajban a jó vízáteresztő, lazább szerkezetű közeget kedvelik, a pangó vizet nem tolerálják. Vízigényük alacsony-közepes, jól viselik a szárazabb időszakokat is.
Felhasználásuk elsősorban sziklakertben, szegélynövényként vagy kőfalak, rézsűk mellé jellemző. Tömött, alacsony párnákat képeznek, amelyek tavasszal látványos virágzással borulnak. Gyakorlati tapasztalat, hogy virágzás után visszavágva megőrzik kompakt formájukat és sűrűbb növekedést mutatnak.
