A Thalictrum nemzetség Európa, Ázsia és Észak-Amerika mérsékelt égövi területeiről származik, ahol leggyakrabban ligetes erdőkben, réteken és patakpartok közelében fordul elő. Ezek a természetes élőhelyek jól mutatják, hogy a kertben is inkább a félárnyékos, üdébb környezetet kedveli.
A borkórók egyik legkülönlegesebb tulajdonsága a megjelenésük. Finoman szeldelt, gyakran kékeszöld lombjuk már önmagában is díszítő értékű, erre épül rá a könnyed, légies virágzat. A virágok aprók, de tömegesen jelennek meg, és inkább „felhőszerű” hatást adnak, mintsem erőteljes színfoltot.
A nemzetség fajai között találunk alacsonyabb és kifejezetten magas, akár 1,5–2 méteres növényeket is. Ez lehetővé teszi, hogy előtérben és háttérnövényként egyaránt használjuk őket.
A Thalictrum fajok nevelése akkor lesz sikeres, ha a természetes élőhelyükhöz hasonló körülményeket biztosítunk. Félárnyékos fekvésben fejlődnek a legszebben, különösen ott, ahol a talaj nem szárad ki teljesen. Napon is tarthatók, de ilyenkor több vizet igényelnek.
A talaj legyen humuszos, jó vízáteresztő, ugyanakkor képes legyen megtartani a nedvességet. A tartós kiszáradást nem viselik jól, ezért rendszeres öntözést igényelhetnek, különösen melegebb időszakban.
A magasabb fajták esetében előfordulhat, hogy támasztást igényelnek, különösen szeles helyen. Az alacsonyabb, kompakt fajták ezzel szemben jól megtartják formájukat.
A virágzás után a növény visszahúzódhat, de a lomb sokáig dekoratív marad. Idővel lassan terjedő, természetes hatású foltokat képez.
Tapasztalat, hogy inkább kiegészítő növényként működik a legjobban, ahol finom textúrát és könnyedséget ad az ágyásnak, nem pedig domináns szerepet tölt be.
Érdekesség, hogy a virágok valódi sziromlevelek nélküliek, a díszértéket a porzók adják, amelyek finom, lebegő hatást keltenek.
