A páfrányok különleges megjelenésű, spórákkal szaporodó növények, amelyek elsősorban árnyékos és félárnyékos, párásabb élőhelyeken érzik jól magukat. Többségük erdők aljnövényzetében, patakpartokon és sziklás, hűvösebb élőhelyeken fordul elő. A kertben elsősorban dekoratív, finoman tagolt lombjuk miatt értékesek, és olyan helyeken is látványos növényfelületet adnak, ahol kevés más dísznövény érzi jól magát.
A páfrányok megjelenése nagyon változatos. Vannak alacsony, terjedő fajok és nagyobb, tölcsér alakú bokrot nevelő típusok is. Leveleik a világoszöldtől a mélyzöldig változhatnak, egyes fajoknál pedig a fiatal hajtások vöröses vagy bronzos árnyalatúak. Humuszban gazdag, jó víztartó képességű, ugyanakkor nem pangó vizes talajban fejlődnek a legszebben. Különösen jól társíthatók tűzesőkkel, árnyékliliomokkal és más erdei hangulatú évelőkkel.
Érdekességük, hogy a páfrányok nem hoznak virágot és magot. Szaporodásuk spórákkal történik, amelyek a levelek fonákán található spóratartókban fejlődnek. Ez a természetes, ősi növénycsoport már több százmillió éve jelen van a Földön.
Dryopteris filix-mas 'Crispa Cristata' erdei pajzsika K2 cserépben
A páfrányok kiválóan alkalmasak árnyékos és félárnyékos kertrészek beültetésére, különösen fák és nagyobb cserjék alatt, ahol más növények számára kedvezőtlenek lehetnek a fényviszonyok. A legtöbb faj a humuszban gazdag, egyenletesen nyirkos talajt kedveli, de a különböző páfrányfajok vízigénye és fényigénye eltérő lehet. Érdemes mindig az adott faj igényeihez igazítani az ültetési helyet.
Légies, texturált lombjuk miatt a páfrányok nemcsak önállóan, hanem árnyékkertben és erdei hangulatú évelőágyakban is jól használhatók. A különböző levélformák és növényméretek kombinálásával természetes hatású, változatos növénykiültetés alakítható ki.
